Pontosan 50 évvel ezelőtt, 1964 november 21-én adták át az új Erzsébet hidat, melynek elődjét a visszavonuló német csapatok robbantották fel, még 1945-ben. Mivel Rizsavi Tomival többször is lehetőségünk nyílt megmászni az "öreglányt", a kerek évforduló alkalmából megmutatnék néhány, a 48 méter magas pesti és budai pilon tetején készült képet.

A szükséges engedélyek birtokában először két éve, szintén november 21-én sikerült feljutnunk a budai oldalra. Bár egy párás, szürke napot fogtunk ki, a sötétedés remek lehetőségekkel kecsegtetett.Az öröm nem tarthatott túl sokáig. Nagyjából huszonöt perccel az érkezésünk után sziréna hangra lettünk figyelmesek, majd Buda felől megjelent egy rendőrautó. Miután a hatóságok felé is be volt jelentve a fotózás, viccelődve mondtam is Tamásnak, hogy biztos értünk jönnek. Nem kellett sokat várni, mire kiderült, hogy tényleg.Beletelt pár percbe, mire a hídmester odaért a rendőrökhöz. Ők először azon tanakodtak, hogy a fenébe jutottunk fel oda, majd lelkes integetésbe kezdtek, hogy menjünk le. Mi jobb híjján visszaintegettünk, hogy egy, várjanak egy kicsit, úton van az információ, kettő, különösebben még nem szeretnénk távozni, és amúgy sem olyan egyszerű mutatvány. Végül az engedélyek ellenére is félbe kellett szakítani a munkát, mivel állítólag több, mint 120 bejelentés futott be a hatóságokhoz. Na miről? Öngyilkos jelöltekről.

Gondolom, nem kell ecsetelnem, a lemászás után milyen érzés volt kilépni a járdaszinten található apró kis ajtón, és végignézni, ahogy abban a pillanatban bekapcsol a díszkivilágítás...

A hídban közlekedés amúgy önmagában is megér egy misét, erről készítettünk egy videót:

A második nekifutásra két hónappal később kerülhetett sor. Az idő ugyanúgy szutyok volt, viszont akadt 3 centi hó, ami jelentősen megdobta a képeket. Cserébe egy órán át ülhettünk a latyakban.A Döbrentei tér a délutáni csúcsban. A kép jobb sarkában a tetőajtó bújik meg. Ennek széle már a levegőben lóg, olyan keskeny fent a híd.Lassan alakul a dugó is. És, bár egyes ismerősök váltig állítják az ellenkezőjét, sem pozitív, sem negatív ráhatásunk nem volt eme folyamatra.Lugosi kolléga le is fotózott minket.Decemberben sorra került a pesti oldal is. A híd ezen az oldalon sem szélesebb, így minden mozdulatnál oda kellett figyelni. (Fotó: Rizsavi Tamás) Itt nagyobb szerencsénk volt az időjárással, szép tiszta időt fogtunk ki.

Remélem tetszettek a képek, és sikerült valamennyit átadnom abból, ahogy Budapestet látom. Ez a város még a legpiszkabb időben is gyönyörű hely, csak kicsit el kell rugaszkodni a mindennapoktól.

Köszönet illeti Tamást és a Budapesti Közlekedési Központot a lehetőségért, valamint Fábián Ferenc és Tóth Krisztián hídmestereket, amiért türelmesen asszisztáltak a hülyeségeinkhez.