Pontosan 50 évvel ezelőtt, 1964 november 21-én adták át az új Erzsébet hidat, melynek elődjét a visszavonuló német csapatok robbantották fel, még 1945-ben. Mivel Rizsavi Tomival többször is lehetőségünk nyílt megmászni az "öreglányt", a kerek évforduló alkalmából megmutatnék néhány, a 48 méter magas pesti és budai pilon tetején készült képet.

Mint a legtöbb valamire való őrültnél, a kattanás már nálam is gyerekként jelentkezett. Még a korombeli 6-7 évesek tologatták a Matchboxokat, az én kedvenc elfoglaltságom a Nyugati pályaudvarról ki-be járó vonatok vizslatása volt, méghozzá a Ferdinánd híd nyújtotta kellemes magaslatról. Valahogy megfogott az a tömeg, erő és összetettség, ami egy vasút működésével jár. Nem is telt el sok idő, mire szobám szőnyegét elkezdték benépesíteni a szétszórt vágánydarabok, kiegészülve a különféle vasúti járművek kicsinyített másaival.

Idővel aztán rájöttem, sem a modellezés, sem pedig a rohamosan átalakuló vasút miatt nem lenne haszontalan, ha képeken is megörökítenék pár dolgot. 1999 körül így került a kezembe a fényképezőgép, és maradt benne azóta is.

Nos, ha valami kötöttpályás közlekedéssel foglalkozó blogon törném a fejem, akkor azt hiszem szintén így kezdeném. De, még ne bökdössétek fejvesztve a vissza gombot, eszem ágában sincs ilyesmibe fogni.

Azóta sikerült felnőni, ami a látókör bővülése mellett rengeteg érdekes lehetőséget is eredményezett. Az elmúlt pár évben megmásztuk Budapest összes közúti hídját,